28. fejezet

28.      Kyler védőbeszéde

Jody

Még nagyon régen, amikor Estee kisiskolás volt, én meg írni-olvasni nem tudó törpe, csináltunk egy listát. Kunyeráltunk egy nagyobb kartonlapot anyától, egy filctollat apától, és az egyik szótárt felcsapva kiírtunk belőle minden olyan melléknevet, amiről úgy gondoltuk, hogy illene egy ideális szerelemhez – nem egy fiúhoz, mint szerelmünkhöz, hanem magához a szerelemhez. Olyanokat írattam fel rá Estee-vel, mint akaraterős, akkurátus, alázatos, ábrándos, áldott, áldozatkész. Az alattomoson vitáztunk egy sort, mert Estee szerint az igazi szerelemnek alattomosan kell támadnia, de miután anya elmagyarázta, mit jelent ez a szó, én úgy voltam vele, hogy az igazi szerelem nehogy már alattomos legyen, így megállapodtunk, hogy erre a listára nem kerül fel, az agyrém szónál pedig majdnem abbahagytuk a listázást, annyira megsértődtem, hogy ilyen komoly dolgokkal szórakozik. Hatnapi munkánkba került összeállítani, főleg, mert a legtöbb szónál vitába keveredtünk, és folyton meg kellett állnunk. Persze volt pár olyan jelző, amit egykettőre elfogadtunk, annyira egyértelműek voltak. Mint például a megbocsátó.

Amikor megláttam a lépcső tetején Kylert bűnbánó szemekkel nézni le rám, már akkor éreztem, hogy meg kell neki bocsátanom. Csak azt nem tudtam, hogyan, nem voltam képes gondolkodni. Azt sejtettem, hogy nem egyedül ő a hibás a kialakult helyzetben, legalább annyira én is az voltam, mint amennyire az őt egész este cukkoló Eric. Erősködnöm kellett volna, hogy ne jöjjünk el a bulira, vagy utána aludjunk együtt, de annyira bíztam benne, hogy nem teszi meg… hogy meghátrál, és engem választ. De minden jel – az őt éltető kurjantások, az összevihogó lánycsapatok – arra utalt, hogy megtette. És nem is egy random lánnyal, hanem a kedvenc énekesnőjével, akivel korábban, ha pár szót váltottak. Ha nem zúgott volna fülem, még kíváncsi is lettem volna, ez hogyan sikerült neki. De zúgott, plusz fájt a fejem, és kishíján kifeküdtem gyűrött ingjének, kipirult arcának, összeborzolt hajának látványától.

Várakozóan nézett rám, mint aki nem tudja, mit mondjon. Nekem se volt számára túl sok mondanivalóm, nem akartam jelenetet rendezni, sikítozni, sírni vagy kiugrani az ablakon.

Annyira rá figyeltem, hogy észre se vettem, Eric mikor tette a vállamra kezét, pedig, ha tudtam volna, én tépem le magamról, és taszítom odébb. Az idióta még rá is tett egy lapáttal azzal, hogy nyílt színen beszólt Kylernek.

- Minden jó, ha a vége jó, mi, KMS?

Kyler eddig engem figyelt, azt hiszem, remélte, hogy gond nélkül kijuthatunk innen, és odakint megbeszélhetjük a dolgokat, de mikor Eric provokálni kezdte, már magasról tett rá, hogy mit ígért nekem az agressziókezeléssel kapcsolatban. Miközben robogott felénk, láttam rajta, hogy legszívesebben felhurcolná a lépcsőn Ericet, hogy a tetejéről lelökhesse. Se perc alatt hátrébb löktem a srácot, aki annyira fel volt pörögve azon, hogy sikerült kijátszania minket egymás ellen, hogy eszébe se jutott, Kyler milyen veszélyes tud lenni néha.

- Még csak meg se köszönöd? – kiáltotta Kyler felé, aki egyre közeledett. – Bejuttatlak egy ilyen nő ágyába, és ez a hála? Ne félj, már tudom is, mivel tudnád rendezni az adóságot, mondjuk cseré-

Nem volt ideje befejezni a mondatot, mert odaért hozzánk Kyler. Már nyúlt Eric felé, mikor elé kerültem, és teljes erőből belerúgtam - Ericbe. Ő felszisszent, és kishíján össze is roskadt, mint ahogy apa azt előre megjósolta az edzések alatt. Elég időre harcképtelenné tettem ahhoz, hogy Kyler ne akarja rávetni magát. Egy szusszanásnyi idő után, ami különben elég kellett, hogy legyen hálás közönségünknek ahhoz, hogy közzé tegyék a világhálón a mi csetepaténkat, felé fordultam. Megragadtam az ingjét, és maradásra bírtam.

- Hagyd őt békén – szólaltam meg elfúló hangon. Amikor hozzáértem, eszembe jutott, mennyire szerettem volna vele lenni ma éjszaka. Emlékeztettem magam, hogy ő ezzel nem egészen volt így, és inkább arra koncentráltam, hogy tudnánk eltűnni. – Ne foglalkozz Eric-kel, rendben? Menjünk innen.

Kyler nagyjából lenyugodott Eric irányába, így csak kettőt rúgott belé, aztán felém fordult. Eddigre elengedtem ingjét, és hátrébb léptem, nem akartam szorosan mellette jönni. Még büszke is voltam lelkierőmre, hogy képes voltam visszafogni magam, és le tudtam rendezni a körülöttünk lévő káoszt, amikor megláttam felénk közeledni egy lányt. Egyből felismertem benne a cseppnyi ruhát viselő Tina Alinát, aki haját arcából kirázva kényelmesen Kyler mellé lépett. Az egyik pillanatban még a haját akartam gyökerestől kitépni, a másikban pedig már a szemét szerettem volna kikaparni. A szemét, amiről felismertem. Nagyjából két perc alatt minden összeomlott, én pedig életemben először nem akartam több tapasztalatot, csak fel akartam ébredni ebből a rémálomból.

Tina Kyler elé lépett, és tudtam, hogy tudja, hogy tudom. Le se tagadhatta volna, hogy ő az. Jóval puritánabb sminkben és viseletben volt, amikor legutoljára láttam, de a szeme és a gesztusai mit se változtak. Ha kicsit közelebbről látom, tudhattam volna, hogy kicsoda, de egész este elkerültük egymást, jórészt Kylernek köszönhetően. Pedig Eric barátnői beszéltek arról, hogy visszavonul, csak éppen ők azon sajnálkoztak, hogy elvesztik a szezon zenei ikonját, így nem törődtem a hírrel. Az e-mailt is azért írhatta távirati stílusban, hogy fel ne ismerjem benne az énekesnőt. Úgy látszik, szeret játszadozni.

Az első találkozást azzal kezdte, hogy elvett tőlem valamit, ami nekem még kellett, most ugyanez volt a helyzet. Szégyentelenül lépett hozzám, halványan elmosolyodott. A tömeg java minket figyelt, a DJ még a zenét is lehalkította, hogy hallják, mit mond. De nem hallhatták, még Kyler sem, aki pedig ott állt tőlünk egy méterre. Tina közel hajolt hozzám, és azon az éneklő hangon szólalt meg, amitől annak idején aranyosnak és szimpatikusnak tűnt.

- Ha ennyitől összetörsz, nem érdemled meg.

Csuklani kezdtem a döbbenettől. Hát úgy nézek én ki, mint aki összetört? Igaz, hogy nem sokat szóltam, de nem Kylert kezdtem el rugdosni, hanem Ericet, és semmi olyat nem tettem, ami ne állt volna jogomban. Arról nem is beszélve, hogy én nem érdemlem meg őt? Csak mert most mászott ki az ő ágyából? Erőt vett rajtam az utálat, és nyúltam volna felé, hogy ki tudja, mit csináljak vele, amikor a kezem súrolta nadrágzsebemet, és a benne lévő valamit.

Mindig magamnál tartottam, amióta megkaptam, annyira örültem neki, az egyetemi élet zálogának tartottam, de hirtelen az egész megkeseredett. Előkaptam zsebemből a kulcsot, és a kezébe akartam nyomni, hogy tessék, vigye, és menjen Isten hírével, mert nincs olyan ember, aki rá tudna venni, hogy ezek után vele legyek egy kollégiumi szobában. Csakhogy nem akarta elvenni. Érdeklődve pislogott rám, mint aki nem tudja, mit várok tőle. Dühömben a földhöz vágtam a kulcsot, és megfordultam, hogy elrohanjak, most már tényleg elegem volt az egészből.

A tömeg alig akart kiengedni, röpködtek a Mit mondott neked?-ek, az Ezt megkaptad, kis lotyó!-k és a Mi volt az, hotelszoba kulcs?-ok. Gőzöm sincs, miért lotyóztak le, nem is én voltam a megcsaló fél, de már nem érdekelt. Kiestem az ajtón, és elkezdtem rohanni a hotel felé.

Nagyon lehűlt a levegő, és rengetegen voltak az utcán, de nem számított, rohantam egyik utcáról a másikra, szét se nézve az úttesteken. Senkinek se tűnt fel ámokfutásom, nyilván Londonban megszokott volt ökölbe szorított kézzel rohangászni. A hotelszobám volt az egyetlen biztos pont, ahova el akartam jutni. Most örültem annak igazán, hogy Kyler két szobát foglaltatott, és nem kell majd kizárnom. Nem mintha annyira megutáltam volna, hogy többé az életben szóba se akartam volna vele állni, csak arról volt szó, hogy ez így túl sok volt nekem, muszáj volt egy kicsit másra figyelnem.

Fél perc múlva meghallottam Kyler kiabálását.

- Jody! Jody, állj már meg!

Futásban sose voltam az élmezőnyben, de azért annyit tudtam produkálni, hogy ne érjen be. Nem adta fel, miközben rohantunk, tovább szólongatott. Nem szégyellt a becenevemen hívni, és mindezt London utcáin. Képzelhetem, mit gondolhattak rólunk mások.

- Hajpánt, kérlek! Kérlek szépen!

Gyorsabban kezdett dobogni a szívem ennek hallatán, de a futás ugyanúgy ludas lehetett, kezdtem kifáradni. Szerencsére közel jártam a hotelhez, száz méter választott el tőle. Kyler közelebb ért hozzám, el akarta kapni a kezem, de gyorsítottam, és újra teremtettem köztünk egy kis távolságot.

Futás közben kegyetlen gondolatom támadt: ne öleljek meg egy szembejövő srácot? Mondhatnám neki azt, hogy Kérlek, tegyél úgy, mintha a pasim lennél, és tángáld el ezt a fiút itt mögöttünk! Mondd azt neki, hogy amíg ő más ágyában volt, addig te találkoztál velem, és belém szerettél. Soha nem kell hülye beceneveken hívnod vagy elvinned külföldre, csak tegyél úgy, mintha a pasim lennél!

Hirtelen éreztem, ahogy valami nedves csorog az államra. Észre se vettem addig, hogy könnyezni kezdtem, egy könnycsepp már le is szaladt arcomon. Azzal győzködtem magam, hogy egyetlen csepp könny nem egyenlő a sírással, és anélkül, hogy letöröltem volna vagy megöleltem volna bárkit is, berohantam a hotel főbejáratán.

A biztonsági őr feltartóztatott volna, mint őrült vandált, ha korábban nem kínálom meg körtével, de így rendben felfuthattam mellette a lépcsőn. Felérve úgy vettem elő kulcsomat, mintha a sátán kutyái üldöznének, fordítottam a záron, és már bent is voltam. Magamra csuktam az ajtót, és nekidőlve kifújtam magam. Pár másodperc múlva lábdobogást hallottam, Kyler futott az ajtómhoz. Lefékezett, kopogott, és beszólt.

- Jody, beszéljük meg!

- Ócska szöveg! – kiáltottam vissza, majd törökülésbe leültem ágyamra. – Gyere vissza, ha tudsz jobbat!

- De meg kell hallgatnod, tudnod kell, hogy mi történt! Ne ess ugyanabba a hibába, mint Tina, hagyd, hogy megmagyarázzam!

Figyelmen kívül hagytam a hangjában csengő fájdalmat, és harapósan szóltam vissza.

- Hát már nem csak őt ismered, de a hibáit is? Ez gyors volt! – Gúnyolódásomnak nagyon erős féltékenység visszhangja volt, de legalább a dühöngéssel sikerült bent tartanom a sírást. Hevesen belemarkoltam az elegáns ágytakaróba. – Most hagyjál egy kicsit, Kyler!

- Nem lehet, muszáj most azonnal megtudnod, mielőtt olyan következtetést vonsz le, ami nem állja meg a helyét! Kérlek, engedj be! – Mikor nem válaszoltam, felsóhajtott. – Ha nem engedsz be, innen kívülről kiabálva mondom el, mi történt.

Továbbra is hallgattam, és a takarót néztem. Le mertem volna fogadni, hogy úgyse teszi meg. Nem kockáztatja, hogy a szomszédos hálótermek tulajai vagy bárki meghallja, miket művelt. Mivel ily módon nyertem egy kis időt, azon gondolkodtam, mégis mit csináljak. Le is dőlhettem volna az ágyra, megvárni, hogy keljen fel a nap, de ez eleve elvetélt ötlet volt, Kyler mondataitól nekilódultak gondolataim, már nem tudtam leállítani őket, tennem kellett valamit. Arra jutottam, hogy felhívom egyik ismerősömet, és elmondom neki, mi történt.

Eleve kiesett Clem, aki lehet, hogy egy gyereket hordott magában, így nem terhelhettem le, Olive, akinek megtört volna az igaz világról alkotott hite, ha megtudja, mi történt, Gerard, aki ideautózott volna laposra verni Kylert. Melody ma éjszaka Henryvel akart kibékülni, ezért nem zavarhattam, Tamy gólyatáborba ment, Estee a boldogságtól se látott, se hallott, anya meg osztálykirándulásra vitte a gyerekeket. Nem hiszem, hogy örült volna, ha felhívom és közlöm vele, hogy Kylerrel még el se értük az első hónapfordulónkat, máris megcsalt.

J~o~d~y

Még erősebben a fejemre szorítottam a párnát, vigyázva, meg ne fojtsam vele magam. Kyler úgy öt perce rávette magát, hogy zárt ajtón keresztül belekezdjen védőbeszédébe – azt hiszem, tizenöt percig vázlatot skiccelt neki, de erre nem mertem volna megesküdni -, engem viszont nem érdekelt, mit miért csinált. A fejem nyüzsgött az idegesítőbbnél idegesítőbb gondolatoktól, amik tömve voltak Kyler- és Tina-emlékekkel.

Az utóbbi húsz percben minden a helyére került a mozaikban, de ettől csak még jobban elkedvetlenedtem, hiszen az volt a megoldás, hogy ő már jó előre eltervezte ezt az egészet. A meghívás, a kedveskedés, az álomrandi mind ezt bizonyították, mint ahogy az is, hogy nem akart lefeküdni velem. Minek akart volna velem tölteni egy éjszakát, amikor biztos volt benne, hogy nemsokára úgyis megkapja Tinát? Ez már erősen paranoid gondolat volt, honnan is tudhatta volna, hogy egy Tina kaliberű lány beadja a derekát? A netes hozzászólóknak abban igaza volt, hogy még annyira se volt könnyű levenni a lábáról, mint engem. Akkor meg mi ez az egész?

Egy jó tanács: ha párna alá dugod a fejed, és tenyereidet füleidre tapasztod, az éneklés nem a legjobb elfoglaltság, főleg, ha villámgyors kántálás szintjén műveled. Egy idő után nem bírtam tovább, fel kellett lebbentenem a párnát, hogy friss oxigénhez jussak, ez meg pont elég volt ahhoz, hogy elkapjam Kyler pár mondatát.

-… Henry se volt ott, aki leállíthatott volna, így hát belementem annak a görénynek az ajánlatába, és fogadtam vele, hogy le tudom fektetni Tina Alinát még a huszadik szülinapja előtt. Csak mivel be voltam rúgva, elfelejtettem, hogy nem a saját születésnapomig van időm, hanem az övéig. Amikor erre rájöttem, már veled jártam, különben rég lerendeztem volna ezt a dolgot. De ez nem tartozik ide. Hol is tartottam? Ja, igen, fogadtam, hogy meglesz Alina, mielőtt betölti a húszat, és ha elbukom, Eric randizhat Emeryvel. Jody, tudom, hogy simán ágyba vitte volna a húgomat! Nem bírtam elviselni azt a gondolatot, hogy szánt szándékkal kihasználja, méghozzá miattam. Kicsinyes bosszút akart állni rajtam úgy, hogy az a legjobban fájjon. Aztán rájött, hogy ha közben téged is elvesz tőlem, az…

Letettem a párnát, és felültem. Alig mertem elhinni, hogy képes volt a saját húgát tétnek megtenni, csak hogy szinten tartsa egóját, azt meg még annyira sem, hogy ahelyett, hogy Emeryhez ment volna ezzel, rávett, ruccanjunk ki Londonba, hogy le tudja fektetni Tinát.

Nem bírtam ki tovább, odarohantam, és résnyire kinyitottam az ajtót. A következő, amit láttam, Kyler felcsillanó szeme volt. Tettem róla, hogy nem sokáig örüljön nekem.

- Te feltetted a húgodat egy fogadásra?!

- Részeg voltam! – csattant fel, mintha ez lenne a legkisebb problémája. Ingerülten szóltam vissza neki.

- Igaz, így már teljesen más a helyzet, hiszen részeg voltál. Én meg részegen lefeküdtem Gerarddal, de akkor felejtsük is el, hisz ittas állapotban minden megbocsátható!

- Hogy mi? – Hangjából őszinte döbbenet áradt. – Lefeküdtél vele?

- Dehogy – vallottam be. Buta. – Csak példának hoztam fel. De ha mégis megtettem volna, meg tudtál volna bocsátani csak azért, mert részeg voltam?

Morfondírozni kezdett. Amíg gondolkodott, becsuktam az ajtót. Kyler ezt látva gyorsan elmondta, hogy ő nem is feküdt le Tina Alinával, csak úgy csinált, mintha, hogy az a szemét Eric higgyen neki, és hagyja békén Emeryt. Újra kinyitottam az ajtót, hogy kérdőre vonjam, hogy lehet ennyire síkhülye, mikor megláttam, hogy még pár ajtó kinyílik.

Az ajtók mögött lévők odajöttek hozzánk, és válogatott nyaggatásokkal álltak nekünk. Egy üzletember azt mondta, hogy be fog minket perelni csendháborításért, egy idősebb úrinő azon siránkozott, hogy az új generáció szexuális élete több mint aggasztó, egy Nicky nevű, velünk egykorú lány ellenben szuper romantikusnak titulálta a hallottakat, és azt mondta, megírja a suli újságukba, és két srác meg azon poénkodott, hogyha Tina Alina nem vonulna vissza, ők is mennének hozzá a miénkhez hasonló összejövős sztorikkal.

- Elkérhetném a neveteket és a lakcímeteket? – kérdezte végül Nicky. – Küldök majd egy-egy példányt a suli újságból.

Az üzletember nagyon figyelt, talán már magában a perhez szükséges iratokat gondolta ki, ezért fogtam Kylert, és ingjénél fogva behúztam szobámba. El se engedtem, úgy csaptam be az ajtót. Mikor el akartam ereszteni, hogy a karosszékhez surranjak, ő fogta meg a karomat. Hidegek voltak az ujjai, mégis égett tőlük a bőröm.

- Ehhez most nincs kedvem – mondtam őszintén, mert tényleg nem akartam közel lenni hozzá. Hiába hittem neki a fogadással kapcsolatban, nem bírtam a szemébe nézni. Persze még mindig szerettem, mégis muszáj volt távol tartanom magamtól.

- Elhiszem. Csak annyit mondj meg, mi lesz holnap.

Még mindig nem engedte el karomat. Hirtelen megdermedtem. Lehetséges, hogy az összes további tervem dugába dőlt? Eredetileg Tinával akartam ebédelni, aztán Londonban maradni holnapig Kylerrel, onnan pedig már mentünk volna Spanyolországba. Most már semmiben sem voltam biztos.

Észrevettem, hogy ágyamon felejtett mobilomra jött egy sms-t, de hogy kitől, az rejtély volt. Ki zavarna ilyenkor? Kyler végig velem volt a balhé kirobbanása óta, ő nem tudott senkinek szólni. Eric és a barátnői értesítettek volna valakit? Vörösödő arccal mentem oda az ágyamhoz, és jobb híján húztam magammal Kylert, aki talán túl szívesen is jött utánam. Ismeretlen szám küldött sms-t.

„Mert ez a srác tényleg szeret téged. London, Westminster Bridge Road, Mariott Hotel, County Hall Étterem, 12 óra. T.”

- Hogy volt képes… - Elharaptam a további szavakat, amik ki akartak ömleni a számon.

Nem találkoztam még olyan hidegvérű lánnyal, mint amilyen Tina volt, aki egy ilyen eset után csak úgy áttette az ebéd helyét Oxfordból Londonba. Igaz, most már tudtam, semmi olyat nem tett, amivel ártott volna nekem, de akkor is szerettem volna felhívni, és rákérdezni, miért nem mondta el hamarabb, kicsoda valójában. Ismét titkosított számról írt, amivel szemben tehetetlen voltam, így visszadobtam ágyamra mobilomat.

Szabad kezembe hajtottam arcomat. Éreztem, ahogy arcom látható felén újabb könnycsepp gördül le. Magam se tudtam, most min szomorkodok. Kyler nem feküdt le Tinával, Tina nem egy ribanc, aki elvette őt tőlem, semmi megváltoztathatatlan nem történt. Ráadásul Kyler egy szobában volt London egyik legkapósabb csajával, mégsem használta ki a helyzetet. Sőt, mi több, próbálta úgy rendezni a dolgokat, hogy amíg ő a fogadás miatt aggódik, jól érezzem magam. Ez nem sikerült, de az igyekezete elárult valamit. Tina igazat írhatott, Kyler tényleg szeretett.

- Jody… - szólalt meg. Elengedte karomat, és vállamnál fogva ragadott meg, hogy maga felé fordítson. – Mi az, valami baj van otthon?

Az sms-re érthette. Megráztam a fejemet.

- Nem, csak… csak…

Ott álltam, mint egy hülye, és sírtam a megkönnyebbüléstől. Annyira idiótának éreztem magam, hogy a szomorúságtól meg csalódottságtól alig könnyeztem, most meg csak úgy folytak a könnyeim. Pár szipogás után éreztem, ahogy Kyler átölel. Mivel már az ingjét megérinteni is nagy vigasz volt számomra, erre nem találtam szavakat. Némán álltam finom ölelését, majd visszaöleltem. A nyakamat csiklandozta ingjének gallérja, testünk egymáshoz simult. Egyik kezével simogatni kezdte a hátamat.

- Megijesztettelek? – kérdezte fülembe súgva. – Nem akartam.

- Már mindegy. – Ennyit a bűntudatkeltésről. – Legközelebb kérdezz meg minket, mielőtt ilyet csinálsz, és soha többé ne fogadj részegen, még velem se. Ugye most nem vagy részeg?

Megkönnyebbült nevetés hagyta el száját, amibe teste az enyémmel együtt belerázkódott.

- Dehogy vagyok. De még ha az lettem volna, akkor is kijózanít az éjszakai futkosás. Hogy nem vetted észre, Jody, hogy egyszer majdnem elütöttek?

Megrezzentem ölelésében. Hogy micsoda?

- Téged?

- Nem. Téged. Ilyet se csinálunk többé, jó? Nem bujkálunk és futkosunk egymás elől. – Hátamról felcsúsztatta kezét nyakamra, majd onnan hajamra. – Mindent el fogok mondani a többieknek.

- Minek? – csúszott ki számon. Nem értettem, minek akar tovább foglalkozni ezzel az üggyel. Tina úgyis tagadni fogja, ahogy az újságcikkekből kiderült, ő mindent tagad, amit csak lehet, nekem meg nem volt vele bajom. Az ismerőseim közül lehet, hogy egy pár agyon akarta volna verni a ma esti miatt, de azokat le tudtam rendezni, nem volt rá szükség, hogy mindenki megtudja, mi történt.

- Mert Eric el fogja híresztelni, hogy megcsaltalak, és ha ezek után mindenki azt fogja látni, hogy mégis együtt vagyunk, ki tudja, miket mondanak majd rád.

- Hagy mondja, nincs rá bizonyítéka – suttogtam neki, és tovább öleltem. – Pletykák és félreértések mindenhol vannak, főleg a hírességek körül, de ezeket általában felfújják, és a többség el se hiszi. Eric egymaga állna velünk szemben, ha mondjuk Henry meg Olive azt mondanák rá, hogy hülyeség, amit beszél, már nem hinnének neki… és gondolj bele, ki a fene hinné el rólam azt, hogy megcsaltál, és nem dobtalak ki? – Szemöldök felvonva néztem fel rá. Rám mosolygott, majd gyorsan becsukta a száját, mielőtt mondhatott volna valamit. – Kyler, ha tényleg lefeküdtél volna vele, nem bocsátottam volna meg neked.

- Tényleg nem? – kérdezett rá kíváncsian.

- De ez az Eric – ingattam meg fejemet, mintha meg se hallottam volna kérdését. – Ekkora marhát. Miért nem fotózott le téged, amikor kijöttél? Nagyon kompromittáló kép lett volna.

- Alina partijain nincs se fényképezés, se videózás, ez alap. Képzeld csak el, mi lenne, ha mindenki szabadon készíthetne a társaságról felvételt. A végén senki se állna szóba senkivel. De azért tetszik, hogy egyből a bizonyítékokon töröd a fejed. – Jobb kezét elvette hajamról, és kézhátával megsimogatta arcomat. – Sajnálom, hogy elrontottam az estét, hidd el, ha nem kellett volna azt tennem, amit ezek szerint amúgy is hülyeség volt megtenni, istenien éreztük volna magunkat.

Belefúrtam arcomat ingjének fellebbenő gallérjába, és ásítottam egy nagyot. Ez a nap úgy kiütött, hogy gondolkozni is alig tudtam. Rosszabb volt, mint egymás után öt eljegyzési ebéd.

- Aludjunk, jó? – kértem halkan. – Elfáradtam, és holnap nem alhatok délig, mert egy… öhm… ismerősömmel ebédelek. Ugye nem haragszol, ha egyedül megyek?

Reméltem, hogy megérti, ezzel nem a bizalmát állt szándékomban méregetni, hanem meg akartam emészteni a fejleményeket. Láttam rajta, hogy kicsit idegesíti, de nem tette szóvá, és nekem ennyi elég volt. Feljebb biccentettem államat, és nyomtam szájára egy puszit. Egyből jobb kedve lett, átfogta derekamat egyik kezével, és pár centire felemelt, hogy megcsókolhasson. Azt hittem, egy kézzel ez fizikailag lehetetlen, de vagy én voltam képtelenül könnyű, vagy ő volt nagyon erős. Fáradt elmém nem volt hajlandó ilyen gondolatokkal vacakolni, inkább elmerült Kyler csókjában.

J~o~d~y

Tina Alina nappali fényben kevésbé volt kihívó, mint este, egyszerű, csinos nyári ruhát viselt nyaklánccal és hozzá akkora napszemüveget, hogy minden épelméjű ember hírességet sejtett volna benne, ha nem velem együtt látják. Szerencséjére én bárkit képes lettem volna meggyőzni arról, hogy a mellettem sétáló a legkevésbé se helyi legenda, hisz ki merne összeveszni egy londoni utcán egy hírességgel?

Egész ebéd alatt azon mesterkedtem, hogyan tudnám felhúzni, de a legvadabb sértések is leperegtek róla, csak mosolygott, és azt mondogatta, hogy nagyon szívesen. Ettől viszont az én vérnyomásom szökött az egekbe, elkezdtem kritizálni a koncertjét, mondva, hogy sokkal jobb számokat hallani nap, mint nap amatőr előadóktól, ő meg az egyik dal végét úgy elrontotta, hogy azt még a fanatikus rajongók sem hagyhatták figyelmen kívül. Ez utóbbira annyit mondott, hogy köszöni az észrevételt, még javítania kell azon a dalon.

Délután kettő körül elindultunk egy kis bevásárló körútra: Clemnek akartam összeszedni London összes terhességi tesztjét. Ezzel akartam megtorolni Tinán, hogy képes volt végig inkognitóban maradni, de attól tartok, nem büntetésként fogta fel, inkább érdekes kalandként. Nem is tudtam vele igazán veszekedni, mert soha nem reagált. Újabb vagdalkozást követően elnéző mosollyal terelt be egy horgászat melletti kis boltba. Miután bementünk, magamhoz vettem egy bevásárlókocsit, és beismertem, hogy egyre nehezebb gorombának lennem vele.

- Ennyi terhességi tesztet még soha nem láttam egy halomban – mondta, és levett a polcról egy újabb dobozkát. Miután ellenőrizte márkáját, a kosárba ejtette. – Fogamzásgátlóból egész kis gyűjteményem van, de a terhességi tesztekig még nem jutottam el.

- A gyűjteményedet majd jó távol fogod tartani a fürdőszobánktól, különben anya meg apa ki fog térni a hitéből – reagáltam gyorsan. Bólintott egyet, már előre várta a szüleimmel való találkozást. Az érthetetlen volt számomra, ugyan miért, nem sikerült kiigazodnom rajta. Úgy változott, mint a kaleidoszkóp. A művirágok felé vette az irányt. – Olyan se jöjjön hozzánk, hogy néznek már ki?

Mikor erre az eladónő csúnyán nézett rám, odavittem hozzá a kifizetnivalót. Meglátta a rengeteg felhalmozott terhességi tesztet, és elkerekedett a szeme.

- Lányok, lányok. – Megingatta fejét. – Ideje lenne fegyelmet tanulni.

- Ne tessék félni, mi csak felkészülünk minden eshetőségre. Igaz? – Hátranéztem Tina felé, aki visszatett egy búzavirágkék művirágcsokrot. Odajött hozzám.

- Így van, ma már soha nem lehet tudni, mit hoz a holnap, a minden napra egy terhességi teszt a kiváló megoldás – erősítette meg állításomat mosolyogva. Az eladónő megbotránkozó pillantást vetett ránk.

- Vagy akár meg is tartóztathatnák magukat – mondta, mint aki napi rendszerességgel ontja magából az ehhez hasonló tanácsokat -, az sokkal kevesebb pénzt emésztene fel.

Miután fizettem, zacskókba tettük a dobozokat, azokat meg hatalmas bevásárlótáskákba, kimentünk az üzletből. Odakint alig mentünk pár lépést, nevetésben törtünk ki.

- Kár, hogy nem Oxfordban van ennek a hölgynek a boltja, akkor péntekenként jöhettünk volna le újabb terhességi teszt adagért – lóbálta táskáit Tina.

- Ha ott bemegyünk pár helyre, tutira fogunk találni egy-két ilyen meghitt boltot. És ezt a hülye napszemüveget sem kell majd hordanod.

- A napszemüvegemet soha ne szóld le, mert nagyon komolyan veszem – figyelmeztetett halvány mosollyal, miközben elhaladtunk az akácsor alatt. Pár sarokra voltunk a hoteltől.

Odamentünk az egyik fapadhoz, és letettük rá táskáinkat. Számolgatni kezdtük, hányféle terhességi tesztet vettünk, de a negyvenhetediknél meguntuk, és letudtuk annyival, hogy Clem ennyit egy alkalommal pisilni se fog tudni, szóval több, mint eleget vettünk. Még volt egy kis időnk, ezért leültünk a táskák mellé. Nem voltunk szem előtt, pár süvítve rohangáló kisgyereken és egy pattogatott kukoricát áruló fickón kívül senki se láthatott minket, így Tina kivételesen levette napszemüvegét. Kíváncsi voltam, esős napokon mi mögé fog rejtőzni.

- Mikor mentek tovább? Holnap? – kérdezte. Ebédnél két sértés közben kitértem arra, hogy Kylerrel megyünk paradicsomot dobálni. Azt hittem, hogy ez elrettenti majd, de nem. Csak nevetett rajta, mint nagy átlagban mindenen.

- Ma délután. Kyler rájött, hogy késő este lesz a helyszínen egy tűzijáték, meg akarjuk nézni. Amint visszaérünk a tűzijátékról, az első dolgom lesz rád keresni a Google-n.

Arról mélyen hallgattam, hogy ma reggel is korán keltem csak azért, hogy beírjam a nevét, és megnézzek róla néhány alapinfót. Tájékozódnom kellett, mert magétól semmit se akart elárulni, viszont egy csomót kémkedett utánam - innen tudta meg az e-mailcímemet meg a mobilszámomat -, Kylertől pedig első kézből értesülhetett szerelmi helyzetemről. A hivatalos és rajongói oldalak után a bulvárlapokra tértem rá, ahol mindenféle mocskos dolgokat írtak róla. Srácok olyasmiket híreszteltek el vele kapcsolatban, amiket ha rólam olvastam volna, rég belehaltam volna a szégyenbe. Éppen az egyik ilyet olvastam, amikor Kyler bejött, hogy mik kérek reggelire. Elég gyorsan csaptam le a hotel laptopjának tetejét ahhoz, hogy biztos lehessen benne, valamit titkolok előtte. Gondolatban vállat vontam, és Tinára néztem.

- Mértékkel, ha kérhetném, egy-két rajongói oldal nagyon tömény – pislogott rám. Így, hogy nem volt rajta a napszemüveg, barátságtalanabbnak tűnt, de lehet, csak azért, mert pont ilyen szemekkel nézett rám tegnap éjjel. Még most is kísért az emléke. – Remélem, jól fogtok szórakozni. Kyler illik hozzád, aranyos srác. Ha tudnád, milyen szöveggel jött oda hozzám! Azt hittem, padlót fogok.

- Inkább ne meséld el. Nem volt még szerencsém Kyler csajozós szövegéhez, és ez így van jól.

- Úgy érted, sosem flörtölt veled? – vonta fel egyik szemöldökét.

- Dehogynem, csak… nem úgy, mint másokkal. Mi egy kicsit, khm… érdekesen csináltuk.

Csipkelődő mosollyal nézett rám, majd bólintott, és elismerte, hogy elég eseménydús nyár lehet mögöttünk, mint ahogy mögötte is. Elnézett a távolba. Nagy nehezen sikerült némi infót kérnem a szüleiről, a testvéreiről és a helyről, ahol élt, még azt is megmondta, Londonban hol van a lakása, de a szerelemről egy árva szót sem szólt, még annyit sem, hogy ha Kyler nem mesél rólam, lefeküdt-e volna vele. Láttam rajta, hogy indulni készül. Táskájába nyúlt.

- Majdnem elfelejtettem, itt a kulcsod. – Kezembe adta a kulcsot, amit tegnap éjjel nagy mérgemben elhajigáltam. Kicsit elpirultam, kellemetlen volt belegondolni, mit csináltam.

- Köszi, hogy megőrizted. Kínos lett volna elmesélni, hogyan veszíttettem el.

- Mint hogy hozzávágtad Tina Alinához? – nevetett fel.

- A földhöz vágtam, nem hozzád, nagy különbség. – Tényleg az volt. Ha hozzá akartam volna vágni, biztos vagyok benne, hogy most nem lenne ilyen makulátlan arcbőre.

- Lemásoltathattuk volna az enyémet, hm? – kérdezte kedvesen, aztán megnézte a táskákat. – Biztos, hogy ne segítsek felvinni őket? A liftig elcipelni is elég.

- Elbírok velük, de azért köszönöm. Különben biztos jól fogunk szórakozni együtt.

Felálltam, és velem együtt ő is felállt. Kezében tartotta napszemüvegét, és rám mosolygott, a fák lombján keresztül átszűrődő napfény itt-ott megcsillant félkontyba fogott haján.

- Persze, hogy, rengeteg horrorfilmet fogunk nézni, és megtanítalak falafelt sütni.

- Én meg esténként olvasok fel neked a bestiáriumomból, és nem fogod tudni elcsórni a Braille-írásos könyveimet.

Elmosolyodott, és én visszamosolyogtam rá. Lehetett volna sokkal szörnyűbb is. Máris úgy gondoltam rá, mint egy egyszerű szobatársra, aki fel fogja dobni a kollégiumi órákat.

Ekkor láttam, hogy Kyler fordult be a sarkon, én meg ott álltam több táskányi terhességi teszttel meg az álruhás Tina Alinával körülvéve. Nem akartam, hogy szerencsétlent egyszerre kelljen sokkolnom Clem lehetséges terhességének hírével és leendő kollégiumi szobatársam személyével, így Tina felé fordultam.

- Vedd fel a napszemüvegedet, hátha akkor nem ismer fel!