2011. máj. 16.

2. fejezet

2.     A nap, amikor megszagoltam Kyler McNeil-Stone nyakát


Jody

- Azért tudod, kár – vettem levegőt nagymonológom után.
A teaház utca felőli frontján üldögéltem Gerarddal, aki azzal szórakozott, hogy miközben beszéltem hozzá, vigyorogva ringatózott a zene ritmusára. Nekem is tetszett a zene, bár kicsit furcsának tartottam, hogy júniusban újévi számokat játszanak, nem zavart. Pont az ilyenek miatt voltam oda ezért a teaházért. A kellemes hangulatért még azokat a mindenféle korú férfiakat is elviseltem, akik miattam tértek be délelőttönként. Egyébként sem szóltak be, és soha nem követtek, mindössze leültek a közelembe, hallgatták, mit mondok, és nézték minden egyes mozdulatomat.
- Nem lett volna olyan nagy cucc – vonta meg vállát haverom, aztán visszatért tűzforró epres teájához. Mint mindig, most is rettenetesen gyorsan váltott a dolgok között, az egyik pillanatban még odavolt valamiért, a másikban pedig már teljesen mással volt elfoglalva. Épp azért értettük meg egymást annyira, mert nagyon hasonló volt a természetünk, ha nem lett volna a lista, én is össze-vissza szökkeltem volna egyik programról a másikra. Őt se nagyon érdekelte, ki figyel minket, nem volt olyan finomkodó, mint ikerhúga, néha észre sem vett másokat.
Én magam most a sportmelltartómmal voltam elfoglalva, ami általában nagyon kényelmes volt, de az imént felcsúszott, és iszonyatosan zavart. Tíz perce tértem vissza a női mosdóból, ahol ügyesen megigazítottam, és már megint fel volt csúszva. Azon morfondíroztam, belefér-e a dögös kelléktárba az, hogy nyilvános helyen felsőm alá nyúlva rántok egyet melltartómon, vagy az már inkább lotyós, és míg magamban ezen merengtem, tovább meséltem haveromnak feltehető nyári programomról.
- Viccelsz? Legálisan vagdoshattunk volna másokhoz paradicsomot! Ilyen legutóbb a középkorban volt! Kár, hogy ki kell hagynunk. Nem értem, apáék miért augusztus végére tervezték be a közös családi nyaralást.
- Családi nyaralás? Úgy érted, te, a szüleid meg a nővéred?
Pillantásából tudtam, hogy kérdése sokkal inkább szól nővérem ottlétének, mint úgy általában a nyaralás tényének. Teljesen rá volt állva Estee-re, aki ezt aranyosnak tartotta, de úgyszólván leszarta. Nővérem tizenkét éves volt, amikor egy sikertelen érzelmi zsarolás után rádöbbent, hogy a tudás nem minden, és hogy, ami neki kell, az nem a diploma, hanem sok-sok pár csinos cipő. Négy évesen persze lelkesen támogattam törekvéseit, sőt úgy kilenc éves koromig mellette álltam, de miután cipők iránti mérhetetlen vonzalmam hamvába holt, őrültségnek tartottam, hogy csakis azért van pasijával, hogy gazdag emberhez mehessen hozzá. Sajnos bár ahány embernek mutattam meg az élet igazi értékeit, a nővérem soha nem hallgatott rám, sőt hergelt, hogy én is menjek, és szerezzek valami pénzes srácot. Gerardra néztem, aki kérdőn nézett rám. Íme, egy gazdag srác, aki nem tökhülye. Nagy kár, hogy jó barátom.
- Igen, a nővérem is jön, mert megsértődött, mikor a pasija szülei bejelentették, hogy nem viszik el magukkal három hétre Új-Zélandra. – Miközben beszéltem, arrébb csúsztam, hogy az ablakon bevágó nap ne pont a szemembe süssön.
- Van még esély arra, hogy szakítsanak? – kérdezte reménykedve, de tudtam, hogy Estee-hez fűződő, magas lángon égő szerelme sem több egy különösen cifra délibábnál. Még mindig jobb volt, mintha ikertesója, Olive egyik libus barátnőjével kezdett volna járni.
- Széles e világon mindenre van esély – villantottam rá mosolyomat, majd az ablak felé fordulva hátranyúltam, és nyakam mentén bebújtattam kezemet a felsőm alá, úgy próbálva felrángatva melltartómat. Teljes sikert arattam. – Csak arra nem, hogy ez évben paradicsomos legyek tetőtől talpig. Tudom, hogy egy óráig tart az egész, és el kellene miatta utazni egészen Spanyolországig, de akkora élmény lenne! Addig dobálnánk egymást, amíg az egész tér egy nagy paradicsompürévé nem válna!
- Amit aztán este feltakarítanának, hogy ketchupot csináljanak belőle – érkezett Clementine, vagyis teaházbeli kedvenc kiszolgálónk, egyben barátunk, akinek az év problémája az volt, hogy miért hívják macskanyelvnek a macskanyelvet. – Előállt a számla.
Hosszan ásítottam, és nyújtózkodtam, míg Gerard fizetett. A nyújtózkodástól megint feljebb csúszott a sportmelltartóm, de már nem törődtem vele, felkaptam cuccaimat, nyomtam egy puszit Gerard arcára, intettem Clementine-nek – akit mordon arca miatt még az Ég se mert volna Clemie-nek becézni -, és rohantam a nővéremmel való találkozóra.
Kiszaladtam a teaház ajtaján, és már tartottam is a kis tér felé, amibe egyik oldalról a főutca torkollott. Gyönyörű időnk volt, hétágra sütött a nap, a sok marha meg napszemüvegben mászkált fel s alá, sötéten nézve a világot. Nem sok kedvem volt összefutni örökké engem nyaggató, nálam jóval idősebb nővéremmel, inkább sétáltam volna el a romokhoz, az a hely mindig megnyugtatott. Estee pont, hogy felidegesített, még egykori kedvesemnél is jobban meg akarta határozni, mit tegyek és mit ne. Pedig semmi szükségem nem volt rá, tökéletesen tudtam, hogy mit akarok, és hogyan fogom elérni, na meg ott volt a lista rengeteg teljesítendő feladattal. Úgy is mondhatnám, a következő száz évre be voltam táblázva.
Miközben tempóztam el a jobbnál jobb nevű üzletek mellett, megláttam egy fa alatt Tamyt. Tétlenül álldogált, mint mindig, nem nézelődött, hanem kék szemével egy irányba, a szökőkút felé meredt, és úgy várt valakire, mintha az maga lenne a megváltó. Különös volt látni, hogy vár valakire, és az a valaki nem én vagyok. Régen nagyon jóban voltam vele és Olive-val, aztán amikor Olive menő lett, minden megváltozott. Tamy egy számomra teljesen ismeretlen okból nem mert többé barátkozni Olive-val. Az, hogy velem miért nem óhajtotta tartani a kapcsolatot, evidens volt: a gimiben szinte mindenki különcnek tartott. Igazuk volt, az is voltam, de ez még nem elég indok ahhoz, hogy félrefordítsa az arcát, ha találkozunk. Nos, mint ahogy azt Spanyolországban tartják, vedd el az élettől, amit akarsz, és add meg az árát. Én elvettem, amit akartam, és jól éreztem magam, cserébe el kellett, hogy veszítsem Tamyt.
Nagyon sok ideje nem voltunk már jó barátok, nem láttam értelmét erőltetni a dolgot. Kicsit sajnáltam, olyan unalmas volt. Átlagos, szebb, mint én, de megváltoztathatatlanul fásult. Én már csak tudom, ő volt az első sikertelen projektem. Az emberek úgy mentek el mellette, mintha ott se lenne, pedig csinosan felöltözött, világos bézs szoknyát vett fel ahhoz a fehér tophoz, amit annyira megnéztünk a kirakatban. Én ellenben fekete-lila pulcsiban voltam, és mivel melegem volt benne, felhajtottam hosszú ujjait, még a derekamnál is feljebb húztam, így kilátszott sötétkék bélése. A legkevésbé sem zavart, szabadon mozoghattam benne, és nem látszottam olyan hihetetlenül soványnak, mint a feszülős ruhákban.
Lábujjhegyre álltam, hogyha Tamy felém néz, vegyen észre, de nem pillantott el a vízhordó lányt ábrázoló szökőkútról. Fájt a lábam fekete vászoncipőmben, ezért levettem, és beletettem táskám oldalzsebébe.
Folytattam az utat a macskakövön. Mezítlábasan forró, néhol éles kövek álltak ki, de gyorsan lépkedtem rajta, mint egy macska, ami tudja, hova érdemes ugrania. Hajam kibújt fülem mögül, a teaházban hagytam lila hajpántomat. Külsőm és ugrálásom megtette a hatását, a járókelők bolondnak néztek. Elsuhantam mellettük, és megpihentem egy lábtörlő szigeten, aminek durva felülete kellemesen bizsergette bőrömet. Mikor újra nekilendültem, istenien éreztem magam, telve vitalitással.
Éppen azon agyaltam, nem kellene-e megállítanom randomba valakit, és egy gyors öleléssel átadni neki valamit a bennem tomboló boldogságból, mikor valaki megölelt. Alattomos egy ölelés volt, mert miközben átfogta testemet, félig megfordított, hogy arcom nyakához kerüljön – be kell, hogy valljam, olyan finom illata volt, hogy nem igaz. De amikor lehajolt hozzám, hogy mondjon valamit, megvillant a szemem. Ez a fiú nem olyan volt, mint én, nem azért ölelt meg egy ismeretlent, hogy erőt adjon neki, hanem, hogy profitáljon belőle.
- Kérlek, tegyél úgy, mintha a csajom lennél! Csak pár percre, amíg az a másik csaj lekopik rólam – súgta nekem, és ezzel máris megutáltatta magát.
Az arcába néztem, és a káprázatosan kék szempár meg a csábító száj mellett észrevettem azt az apró fintort, ami elárulta külsőmmel kapcsolatos előítéletét. Semmi újszerű nem volt benne, a legtöbben öntudatlanul így néztek rám az első találkozáskor, meg amikor eszükbe jutott, kivel is beszélnek. Annyi volt a különbség, hogy ez a srác kevésre tartott, mégis fel akart használni a céljai elérése érdekében. Engem. Nyilván fogalma sem volt róla, kivel áll szemben.
Az én fejemben is egyetlen kérdés visszhangzott: Ez meg ki a franc?
Sokan furának találnák, hogy nem ismertem rá, hiszen ki ne ismerné városa legmenőbb, leghelyesebb és leggazdagabb srácait? A lányok általában betéve tudják telefonszámukat, ha pedig a helyi gimibe járnak, kívülről megtanulják órarendjüket, és utánanéznek, hova járnak szórakozni. Velem ez egy kicsit máshogy volt. Ha megkérdezte volna egy más városból érkezett lány, hogy ki ez a hihetetlen pasi, azt mondtam volna, hogy ha tudni akarja a nevét, menjen oda, és kérdezze meg, én ugyan nem tudom. Bezzeg azt tudtam, hogy a macskaszagú, jobbról a harmadik padon üldögélő srácnak mi a neve.
Egyszerűen jobban szerettem a kivételes embereket, mint a tökéletes másolatokat. Szó sem volt arról, hogy utáltam vagy megvetettem volna őket, nem, nem, ha ezt a srácot máshol látom, egy rossz szót nem szólok rá, de így, hogy egy másik lányt akart magáról levakarni azzal, hogy hozzám tartozik, nevetségesnek tartottam. Egy ilyen erős, markos, népszerű fiú miért nem tudja egyenesen kimondani azt, hogy nem kívánja valaki társaságát, miért kellett rám hivatkoznia? Aztán megláttam a lányt.
Kicsit hasonlított a vadmacskára, amit Nate-tel láttunk előző nyáron, azzal a különbséggel, hogy ez nem Rubicont, Nate teknősét akarta levadászni, hanem engem. Sziszegő förmedvény volt a rosszabb fajtából. Miközben őt néztem, a srác elengedett, így végre arrébb léphettem, hogy ne égesse annyira talpamat a macskakő.
- Nézd, fizetek neked, amennyit csak akarsz, vagy megteszek bármit, biztos szükséged van valamire! – mondta gyorsan a fiú.
Nem értem, honnan vette, hogy bármire is szükségem lenne tőle. Tágra nyílt szemekkel néztem rá. Olyan reménykedve nézett rám, ami a fajtájától idegen, ezért megkönyörültem rajta.
- Neked lenne szükséged egy kis becsületre – kezdtem fennhangon, de az utolsó szónál már mosolyogtam. A förmedvényre pillantottam. – Miért nem szóltál ennek a szegény lánynak, hogy járunk?
Jól megnyomtam a szegényt, mire a fullánk célba ért, a lány arca elvörösödött. Nem éreztem lelkiismeret furdalást, ilyen élménye még úgyse volt a csajnak, gondoltam, megadom neki. Mindenki megérdemel egy szívességet.
- Tisztázd vele, kérlek. Addig ne is álmodj rólam, utána talán meggondolom. – Ellendültem mellőlük, majd táskámat magam után hurcolva vállam felett hátranéztem. – Megkeresnéd a hajpántomat? A teaházban hagytam.
Azok ketten nagyjából köpni-nyelni nem tudtak, amin jót derültem. Vidáman indultam tovább a nővéremmel való találkozó helyére. Végre árnyékos területhez értem, ahol gyorsan elővettem mobilomat, és megcsörgettem Olive barátnőmet. Egy ideig cseszett felvenni, majd mogorván szólt bele.
- Milyen nap van ma?
- Kedd, tudtommal – tájékoztattam kedvesen.
Szerettem Olive-ot nyilvánvaló tudatlansága ellenére is. Menőség ide vagy oda, mindvégig legjobb barátnők voltunk. Volt egy időszak, amikor nem találtunk közös nevezőt, de amikor megértettük, milyen a másik, könnyen egymásra hangolódtunk. Őt nem törte le a tudat, hogy nem tartozom a népszerűek körébe, és igaz, hogy a suliban nem sokat voltunk együtt, szabadidőben annál inkább. Mindig meg tudtam nevettetni, ő pedig jó tanácsokkal látott el a listámat illetően. Most is a tanácsa kellett.
- Figyelj csak, az előbb találkoztam valami paraszttal.
- Milyen dehonesztáló kifejezéseket használsz! – Valami sípolt a vonal másik végén, hallottam, hogy barátnőm megrugdos valamit, mire a hang elhalt.
- Ebben az esetben vulgárisabb szavakat is mondhatnék rá. Ha adok egy személyleírást, meg tudod mondani, ki az?
- Persze, mondd – krákogta az érdeklődés leghalványabb jele nélkül.
- Szőke, kék szemű, gátlástalan, jóképű, jó az illata, menőnek és gazdagnak tűnik, stílusosan van öltözve, egy undok, de szép lány szalad a nyomában. Tudom, hogy ez rengeteg emberre ráillik, de azért talán meg tudod…
- Honnan tudod, hogy jó az illata? – kérdezte gyorsan Olive. Olyan volt, mint egy kopó, ha egyszer kiszimatolt valamit, nem lehetett leállítani. Így volt ez most is, hajszolta az izgalmas sztori utáni vágy, aminek lehetőség szerint ő kellett, hogy középpontjában álljon. Jelenleg az én főszereplésemmel is meg volt elégedve.
- Onnan, hogy megölelt, és megszagoltam – vallottam be az igazságot. – De nem ez a lényeg, hanem az, hogy kicsoda…
- Megölelt az egyik gazdag pasas, és te ahelyett, hogy megkérdezted volna a nevét, inkább jöttél felhívni engem? Eszednél vagy? – Hallottam a mobilban, hogy barátnőm levert valamit. Amikor valamin felizgatta magát, olykor elügyetlenkedte a dolgokat. – Mégis ki volt az?
- Honnan tudjam? – fújtam bele a telefonba, majd megfordultam, hogy lássam kettősüket az utca végén. Nagyban veszekedtek, a lány hevesen gesztikulált.
- Menj, és kérdezd meg! Azonnal! – parancsolta Olive.
- De…
- Menj már! Aztán majd hívj, hogy ki volt az, el ne felejtsd!
Délelőttre elegem lett belőle, ezért letettem. Pulcsim zsebébe tuszkoltam mobilomat, és kelletlenül indultam vissza, de közben azon agyaltam, miért is érdekel engem a srác. Ezernyi van belőle, tökéletes kis élettel, sok izgalommal és boldogsággal. Semmiben sem más, mint a többiek. Még az illata sem lehet különleges, csak azért hiszem annak, mert nem szokásom gazdag srácokat szagolgatni.
Aztán megláttam nővérem egyik barátnőjét, aki mindig mindenhol ott van, és mindent lát. Éppen felém nézett, arcáról tisztán le lehetett olvasni a lelkesedést, ami feltehetőleg nem nekem, hanem az előbb látott rövid ölelkezős jelenetnek szólt. Ledermedtem. Ha a nővérem megtudja – ami Sofiát ismerve inkább előbb, mint utóbb volt várható –, akkor nekem végem. Rá fog állni a srácra, addig fogja zaklatni, amíg el nem döntöm, hogy meghódítom. Ha pedig együtt leszünk, rá fog minket venni, hogy jegyezzük el egymást, majd házasodjunk össze! Mert ilyen eszement zseni az én nővérem.
Ezt nem hagyhattam. El kellett tüntetnem a mese másik szereplőjét, vagyis nevenincs srácot, mielőtt mások is megbámulhatták volna.
Futólépésben indultam meg feléjük. Pontosabban már csak felé, mert a lány távozni készült. Reméltem, hogy mire odaérek, lelép. Lassítottam, és az órámra pillantottam. Fél tizenegykor kellett nővéremmel találkoznom, tizenkettőre pedig elmenni Nate meccsére. A ma délutánom szabad volt, és nem akartam azzal elrondítani, hogy holmi idegen miatt Estee-t kelljen hallgatnom.
Ahogy közeledtem, hallottam a lány kiabálását.
- De hát miért, Kyler, mit rontottam el? – Tipikus alacsony önbecsüléses szöveg volt, úgy rinyált a fiúnak, mint egy négyéves, de az említett név nagyon is ismerős volt. Négy lépés után eszembe jutott, honnan. Emeryről.
Emery McNeil-Stone pontosan olyan lány volt, akit még kiragadhattam a menők sablonos, élvhajhász életéből, és áttehettem a menők eseménydús, ugyanakkor morálisan jóval kevésbé kifogásolható életébe. Épp elég fiatal volt ahhoz, hogy még hathassak rá, ugyanakkor elég idős ahhoz, hogy a hatás hosszú távú lehessen. Megvolt a magához való esze, határozott lánynak ismerték, mindössze a helyes irányba kellett terelni gondolatainak áramát. Nehezebb esetem is volt már.
Két hete pont róla beszélgettem Olive-val, amikor szóba jött a lány bátyja. Nem mi hoztuk szóba, hanem Olive egyik ragadós barátnője, aki mindig bele akart szólni a beszélgetésbe, de sose jutott eszébe semmi, ezért jobb híján nálunk menőbb emberek nevével dobálózott. Most így belegondolva kapóra jött akkori kis elszólása, mert nem csak azt tudtam meg, hogy ez a Kyler figura népszerűbb a legjobb barátnőmnél, hanem azt is, hogy Missy Jones szerint Kyler McNeil-Stone az örök aranyifjú és egyben a földkerekség legjobb pasija.
Az ember azt hinné, hogy az angol lányok William hercegre buknak, de miután április 29-étől kezdve nem volt szabad prédának tekinthető, új áldozat után kellett néznünk. Kapásból tudtam, hogy Kyler nem lehet William herceg utódja, mert korábban Clementine-nel megbeszéltük, hogy – már a valóságos személyek közül - Colin, a teafűkiszállító a világ legédesebb pasija, pont.
Így hát rájöttem, hogy gimnáziumunk egyik istene volt a szőke srác, akinek az előbb azt mondtam, hogy ne is álmodjon rólam, amíg nem szakít a másik lánnyal. Nem is volt akkora hazugság. Csak akkor sem álmodhatna rólam, ha lekoptatná. Pillantásából éreztem, hogy ez neki se jelentene mérhetetlen veszteséget.
Mikor az ismeretlen lány kitörése abbamaradt, és Kyler a közelben álló, bámészó rajongóit leszámítva relatíve egyedül álldogált az utcán, felé iramodtam. Közben eldöntöttem, nem árulom el, hogy tudom, kicsoda, azzal feleslegesen cirógatnám egóját. Nekem csak az kellett, hogy tűnjön el, és semmi szín alatt ne álljon szóba a nővéremmel vagy akár a barátnőimmel. Csattogós léptekkel szaladtam felé, kezemben lóbálva táskámat. Meglátott, és másodszorra is olyan arcot vágott, mint aki valami neki nem tetszőt kénytelen szemlélni.
Telve adrenalinnal rohantam felé, majd ahelyett, hogy lassítottam volna, belöktem egy mellékutcába. Keményen állta a sarat, ha apa nem lenne edző, el se tudtam volna mozdítani, de a rengeteg gyakorlásnak és a lendületnek hála hátrébb tudtam lökni, a végén alig állt a lábán. Nem mentünk be teljesen a mellékutcába, csak annyira, hogy pont takarjon minket az egyik vastag oszlop, de így is megéreztem a lángos finom illatát. Azért próbáltam a srácra koncentrálni.
Most, hogy letámadtam, nehéz volt mit mondanom neki. Aztán jött az isteni szikra. Karba tett kézzel, nagy szemekkel néztem fel rá.
- Tényleg megkereshetnéd a hajpántomat. – Mivel nem felelt, feldobtam egy teljesen más témát. Valamivel csak be kellett vezetnem a fenyegetőzést. – Szereted a fesztiválokat?
Nem értem, miért pont ezt mondtam, miért nem inkább a házikedvence nevére kérdeztem rá vagy arra, melyik a legutáltabb karácsonyi ajándék, amit valaha kapott. Nem volt szükségem rá vagy bármilyen hímneműre, sem pénzügyi, sem egyéb értelemben. Egy időre elegem volt a szerelmekből, és a szerelemmentes első egyetemi év elhatározásomat sem akartam felrúgni.
Kyler némán meredt rám. Most, hogy lerázta magáról rajongóját, alighanem fogalma sem volt, mit kezdjen velem. Magamban felnevettem, nem tudom, hogyan juthatott eszembe ezzel a sráccal kapcsolatban a szerelem. Az igaz, hogy finom illata volt, de hát a rózsának is az van, mégsem akarok tőle semmit.
Előbb égetem el a listát, minthogy Kyler McNeil-Stone-ra, mint pasira gondoljak!

18 megjegyzés:

  1. Hű a mindenit lányok, ez a közös munka igazi nagyágyú, remélem tudjátok :D Natty, pár hete teljesen véletlenül láttam meg lightland-chaten, hogy ilyesmire készültök, és már akkor is nagyon vártam, mert azért na... te és LanaSwan, hát lehet ezt még fokozni? Jelentem, lehet, mindkét fejezet nagyon szórakoztató volt, sokat nevettem, és még azt is felülmúltátok, amit vártam tőletek (pedig elég magasra tettétek a lécet mindketten), úgyhogy le a kalappal, bearanyoztátok a napomat :D Azért is tetszik nagyon, mert egyrészről elég egyszerűnek tűnik az egész, másrészről pedig nagyon is bonyolultnak (ne kérdezzétek, nem tudnám megfogalmazni, pontosan mire is gondolok, leginkább talán a szereplők jelleme, az ismeretségek kavarodása és a két jómadár hozzáállása hagyott bennem mély nyomot :D), szóóóval hajrá-hajrá, alig várom, mi sül ki ebből. Az illata már jó, hasonlít a meggyes kockáéra, márpedig az a kedvencem ;D - Sophie

    VálaszTörlés
  2. Teljes mértékben osztom Sophie véleményét. Alig várom már a következő fejezetet^^

    VálaszTörlés
  3. Gratulálok Lana és Natty! Fantasztikus a történet, imádnivalóak a jellemek! Alig várom a folytatást! :)

    VálaszTörlés
  4. Én is egyetértek Sophie-val. Lana, mindig meglepődök, hogy felül tudod magad űberelni. Szerintem nagyon jó hatással vagytok egymásra :) Rettenetesen jó lesz ez a történet. Muszáj egy kicsit hasonlítgatnom. Egyes szereplőkről mindig Lana karakterei jutnak eszembe. Például most Olive tisztára olyan volt, mint Michelle szokott lenni. Legalább is szerintem. Na, nagyon tetszik, várom a következőt :)

    VálaszTörlés
  5. Zsanie, az a vicces, hogy a saját karakterünk hasonlít szerinted a másikéra, Kylert én találtam ki, míg Olive-ot Natty, de hogy pont Michelle-re hasonlítana? Michelle tisztára idegesítő volt, Olive meg olyan életszerű legjobb barátnő. Mindegy is, nekem nincs közöm hozzá, az érdem Nattyé (merthogy érdem, mert tudom, szeretted M-et, ergo, ha hasonlít szereted Olive-ot). Amúgy meg Sirius kedvencem volt Nattytól, ki tudja, milyen hatással volt Kyleremre.

    De amit akartam mondani: Zsófia, vandi, Ansyka, Zsanie, örülünk, ha tetszik, és köszönjük, hogy írtatok.
    Lana voltam

    VálaszTörlés
  6. Szia/sztok!

    Natty-t nem ismerem de Lana régóta kedvencem! A történetről még nem tudok szuperlativuszokban beszélni, mert még csak most kezdődött a megosztása, ergó hasonlítgatni se tudom se a történéseket se a szereplőket. De azt tudom hogy amit olvastam eddig az nagyon tetszik. Könnyed, bohókás, szerethető szereplők, és kellően kusza kezdés. Szeretem Lana humorát, és ahogy látom Natty stílusa se áll majd messze a szívemtől. Örülök hogy az értesítettek közé kerültem és olvashatom a történetet hétről-hétre. Már csak egyet szeretnék tudni! Mely napokon várható a friss fejezet érkezése? :) Csak hogy várhassam a megfelelő napokat! :D

    Puszka: Eni

    VálaszTörlés
  7. Szia, Eni! Örülünk, hogy idetaláltál, és hogy tetszik a történet, természetesen a továbbiakban sokkal jobb lesz, az első fejezeteknél még azt próbálgattuk, hogyan tudunk együtt írni. Nincs konkrétan nap kijelölve frissítésre, ötnaponta jönnek majd az új fejezetek. Natty

    VálaszTörlés
  8. Sziasztok lányok/ Natty/ Lana! :)

    Mivel kaptam egy szép kis ajánló e-mailt, attól, akit elég régóta olvasok, és szeretek, gondoltam felnézek, mit is alkottatok együtt, ráadásul blogspoton :P :)
    Nem kellett csalódnom, ugyanolyan szuper tinédzsertörténet, mint amit -gondolom mindkettőtöktől, ugyanis csak Lanát ismerem - már megszokhattunk. :)
    Tetszik, habár így elsőre a sok név ( csak nekem tűnt soknak? :D) kicsit megzavart, így többször kellett megnéznem a szereplőlistát. :)
    Már bírom Jody-t, és szerintem igazán egyedi kis szereplőt hoztál/hoztatok össze, de hát, mint mindig nekem a fiú/fiúk a kedvenceim. :D
    Tetszenek a leírások, a párbeszédekhez beszúrt apró mozzanatok, amik még inkább életszerűvé teszik az egészet, és fokozzák a szituáció hatását is! :)
    Mesterei vagytok a szavaknak, és annak, hogyan kell úgy megírni, akár egy apró kis tájékoztatót, vagy bevezetőt, hogy mindenkit azonnal megfogjon a történet! :)
    Szóval, igen, tetszik, és olvasni fogom. Csak így tovább! :)
    Mellesleg :
    Nem tudom, hogy nektek külön is van blogotok ( blogspoton), de "itt, mi" megvagyunk szokva azzal, hogy legalább a főszereplőkhöz tegyünk képet, persze ez tőletek függ, de sokkalta jobb úgy, mert így eltudjuk képzelni, ahogy ti megálmodtátok. De ha így marad, akkor is tökéletes, csak kissé "üres" az oldal, és mint tudjátok, Merengőn kívül, blogger, wordpress, satöbbi oldalakon, a külsőt is nézik, és úgy gondolom, az is nagyon fontos egy blognál, de ez amolyan tanács-féleség. Szóval, vagy megfogadjátok, vagy nem. :) :P
    Várom a folytatást, és ha nem gond, kiraklak titeket a blogjaimra :)
    Ha blogspotos tanácsokra, illetve kérdésetek van arról, hogy ITT milyen az élet, akkor nyugodtan kérdezzetek, Lanának megvan a mailcímem, csak mert ez ténylegesen más, mint a Merengő. :)

    xx.

    VálaszTörlés
  9. Euphoria, köszi a hozzászólást, Jody teljes egészében Natty érdeme, ő alkotta azt a tényleg egyedi, különleges csajt, ami feldobja a történetet, mert Kylerből sok van, de Jody félékből azt hiszem, komoly hiányt szenvedünk, vagyis szenvedtünk eddig.
    Köszönjük a tanácsot is, de egybehangzó véleményünk szerint a felület olyan, mint amilyennek lennie kell, úgyhogy marad ilyen „üres”, amíg el nem határozzuk, hogy blogszépségversenyen indulunk (hé, nem látom azért annyira esélytelennek magunkat).
    A képekkel kapcsolatban: sajnos összevesztünk azon, hogy a Twilight vagy a Vámpírnaplók szereplői közül válogassunk-e, így végül kihagytuk őket, de komolyra fordítva a szót, Jody és Kyler nem hasonlítanak senkire a közkedvelt színészek/énekesek/neten talált reklámemberek közül, mindketten bízunk benne, hogy az olvasó fantáziája is elég lesz a történethez, mert azokról a személyekről, akiket mi megálmodtunk csak a saját fejünkben vannak képek (sőt, szerintem Natty Kylerre másképp néz ki, mint az enyém, ahogy biztos vagyok benne, hogy Jody is). Szóval ez egy olyan blog, ami nem olyan, mint a többi, értheted ezt a képek hiányára is, vagy ami gondolat nekem jobban tetszik, Natty és én egyszerűen megtagadunk hasonlóak lenni más blogokhoz. Éljen a lázadás!
    Csodálkozva értesültünk viszont arról, hogy a Merin kívül is van élet, ha megcsömörlünk a blogkészítés rejtelmeiben rögtön megragadjuk a lehetőséget, hogy szóljunk neked :D

    Eni, köszi, hogy írtál nekünk, ha jobbra nézel, ott van a linkek között A fény birodalma, ami Natty saját oldala az összes törijével meg egy csomó más érdekességgel együtt, nagyon ajánlom a történeteit, ha jó olvasnivalóra vágysz, személyes kedvencem tőle A hatvanadik éhezők viadala, de akármit olvasol tőle, szerintem nem fogsz csalódni.

    Még egyszer köszi mindkettőtöknek, hogy írtatok, Lana voltam.

    VálaszTörlés
  10. Együtt írni mindig nehéz. Hiszen folyton alkalmazkodni kell a másikhoz. Úgy veszem észre, hogy nagyon sokan rajonganak a történetért. Szerintem is egész jó, de azért van benne számomra pár hiba.
    Jodyval az a helyzet, hogy abszolút valószerűtlen, hogy egy ilyen számkivetett, lenézett, megvetett személy egy gimis társadalomban ennyire magabiztosan közlekedjen, és olyan kijelentéseket tegyen, hogy ő öntörvényűen megváltoztatna egy népszerű lányt, csak mert neki nem tetszik.
    A fiú pedig... Hát nem is tudom... A neve nagyon nagyon nem tetszik. Olyan mintha vmi Kyle Tyler összevonás lenne. A kullancs jező pedig.... Hát elsőre azt hittem, összeszedett vmi bogarat, csak később esett le, hogy egy lányról beszélnek. Kicsit ezze a gazdagságával és tökéletességével a Beastly főszereplőjére emlékeztet.
    Az viszont tetszik, hogy váltogatjátok a szemszögeket. Így legalább nem csak egy oldalról ismerjük meg a történetet. A fejezetek címe egészen vicces volt.
    További sok sikert!

    Snowqueen

    VálaszTörlés
  11. Szia! Kérlek, előbb várd ki a következő fejezeteket, és azelőtt alkoss véleményt Jodyról, ugyanis kettő darab fejezetbe nem tehettünk bele mindent a személyiségével kapcsolatban (Kylerrel is ez a helyzet, ha megismered a körülményeit és a személyiségét, talán majd jobban megérted). Egyetlen szóval se írtuk Jodyról, hogy számkivetett, lenézett vagy megvetett lenne - vagy te ezt abból vetted le, hogy csúnya és nem forog a menők körében? Kérlek, ne vonj le elhamarkodott következtetéseket. Mindennek megvan a maga oka, de ezekre nem egyszerre, hanem fokozatosan kaphatsz választ. Kyler neve tényleg szokatlan, de illik a személyiségéhez, én így utólag el sem tudom képzelni más névvel. Tehát ezzel a két felrótt hibával nem tudok mit kezdeni, a szereplőink abszolút nem olyanok, amilyennek az első pillanatban egymást látják. Köszi, hogy írtál! Natty

    VálaszTörlés
  12. Durva, hogy 23 ember szerint Jody már szerelmes. :D

    VálaszTörlés
  13. Én is pont azt néztem az előbb. :D Meg már az első fejezetnél is voksoltak erre, de fura. Szerintem a legkevésbé se az.

    VálaszTörlés
  14. Sziasztok! :)
    Nahát-nahát, ismét egy remek történet kezd kibontakozni. Ennek igazán örülök! :) S, ha jól értettem ezúttal nem az USA, hanem Anglia a helyszín? (Már csak a Vilmos herceges utalás miatt...) Vagy mégsem? :) Most, hogy jobban belegondolok, az angol gimikről kicsit másabbak az elképzeléseim, mint az amerikaiakról, habár ez a menő-nem menő kasztosodás mindenütt előfordul.
    Kíváncsian várom, mi fog ebből kisülni! :)
    Mondjuk az a "lista" dolog ott az utolsó mondatnál, nekem elég hm... hogy is mondjam, valami drámaibb hátteret sugall, már így elsőre. (Igaz, lehet csak amiatt, mert volt már egy-két film, amiben listát írtak a hősök és azt csak akkor szokták, ha valami rossz dolog vár rájuk... betegség, halál, miegymás. Esetleg valami szörnyű traumán estek át a múltban...)
    No, majd kiderül! Tetszik és várom a folytatást! Csak így tovább!!! :)

    Kavlia;)

    VálaszTörlés
  15. Szia, Kavlia! Jól látod, Angliában vagyunk, nem messze Londontól és Oxfordtól, majd még erre leszne utalások tucatjával. :) Hm, egy kicsit tényleg másabbak lettek, mint az amerikaiak, de ez öntudatlanl sikerült így, nem terveztük. Na, igen, még Ausztráliában is ez megy, mint minden más helyen, minitársadalmak keletkeznek a gimikben, amikben aztán van mindenféle csoport és rang. A listáról nem nyilatkoznék. Köszi, hogy írtál. :)
    Ansyka és Dexie17, majd szóljatok külön, szerintetek mikor lesznek szerelmesek a főhősök. :D
    Natty

    VálaszTörlés
  16. Hú az elején kicsit megijedtem Jody karakterétől,de végül jól sült el a dolog. Kicsit azt bánom, hogy magyar lányok, nem magyar fiatalokról írnak, de ez csak személyes problémám, érdekel a történet nagyon. :)

    Dóri

    VálaszTörlés
  17. Na jó... kissé kómásnak érzem magam, de azért összekaparászok egy véleményt.

    Kedves Natty! Először is köszönöm, hogy kiraktad a linkemet, bár valószínűleg elgépelted a hivatkozást, mert nem működik... majd nézd meg, kérlek!

    A sztori alapvetően tetszik, de ne várd, hogy véleményt mondjak arról, ki lesz előbb szerelmes, és mikor, egyelőre csak azt tudom, hogy egyikük sem az. XD Nekem életszerűnek tűnnek a karakterek a te oldaladon is, Jody számomra nagyon szimpatikus, egyedi főhősnek látszik. Bár a szereplőlista alapján úgy tűnt, nincs sok szereplő, mégis sikeresen belekeveredtem a végére, no sebaj, majd elválogatom őket. :D

    Amiben találtam némi kifogásolnivalót, az a nyelvi megformáltság. A leíró részeknél néha a falat kapartam, olyan sok létigét sikerült azokba a szerencsétlen mondatokba belezsúfolnod. Ezenkívül jópár helyen futottam bele szóismétlésekbe is, meg néhány más apróbb hibába, amiket összeszedegettem:

    „vigyorogva ringatózott a zene ritmusára. Nekem is tetszett a zene,” szóismétlés

    „Mint mindig, most is rettenetesen gyorsan váltott a dolgok között, az egyik pillanatban még odavolt valamiért, a másikban pedig már teljesen mással volt elfoglalva. Épp azért értettük meg egymást annyira, mert nagyon hasonló volt a természetünk, ha nem lett volna a lista, én is össze-vissza szökkeltem volna egyik programról a másikra. Őt se nagyon érdekelte, ki figyel minket, nem volt olyan finomkodó, mint ikerhúga, néha észre sem vett másokat.” itt egész létige-rajok rohangálnak, minden mondatban minimum egyet látok… és szökell nem szökkel :D

    „felcsúszott, és iszonyatosan zavart. Tíz perce tértem vissza a női mosdóból, ahol ügyesen megigazítottam, és már megint fel volt csúszva.” szóismétlés

    „hogy, ami neki kell” nem kell a vessző

    „van pasijával” nekem kéne egy névelő a pasijával elé

    „Sajnos bár ahány embernek mutattam meg az élet igazi értékeit” na most vagy a bárahányt írd egybe (akár ismeri a word, akár nem), vagy írd azt, hogy akárhány

    „Gerardra néztem, aki kérdőn nézett rám.” én meg rosszallóan néztem rájuk, amiért csak úgy néznek egymásra, és nem használnak szinonimákat

    „mordon” Ezt a szót nem ismeri a Magyar Értelmező kéziszótár, szóval nemtom, lehet, hogy tájnyelvi változat? Olyat tud csak, hogy mord, zord, meg zordon.

    „el kellett, hogy veszítsem Tamyt.” ide tudtommal nem kell a vessző

    „lábtörlő szigeten” kötőjellel írnám

    „Az én fejemben is egyetlen kérdés
    visszhangzott:” mivel a srác fejében nyilván nem ez volt, ezért az is eléggé hibásnak tűnik

    „Tágra nyílt szemekkel néztem rá. Olyan reménykedve nézett rám” már megint rondán néztem rájuk

    „Tisztázd vele, kérlek.” felkiáltójel

    „Ebben az esetben vulgárisabb szavakat is mondhatnék rá. Ha adok egy személyleírást, meg tudod mondani, ki az?
    - Persze, mondd” kissé sok a mond ige… ja és a végére kéne egy felkiáltójel

    „Rá fog állni a srácra, addig fogja zaklatni, amíg el nem döntöm, hogy meghódítom. Ha pedig együtt leszünk, rá fog minket venni” kissé sok a fog

    „Nem mentünk be teljesen a mellékutcába, csak annyira, hogy pont takarjon minket az egyik vastag oszlop, de így is megéreztem a lángos finom illatát.” milyen lángos?

    „Tényleg megkereshetnéd a hajpántomat.” felkiáltójel

    Most ennyi volnék, majd olvasok tovább, ha lesz egy csöpp erőm. XD Megyek írni.

    VálaszTörlés
  18. Dóri: A lecsúszós melltartós rész miatt féltél tőle, vagy mi miatt? Jodytól nem kell, ő legfeljebb Kylerre veszélyes, nem az a lesokkolunk mindenkit karakter. Utóbbi gondolatodra azt tudom mondani, hogy valahol én is sajnálom, valahol meg nem. Tudod, mostanság alig lehet olvasni magyar szereplős könyvet, a magyar szerzők, akiknek sikerül kiadniuk könyvüket, meg még annyira tartózkodnak a magyar helyszínektől/karakterektől, mint mások. Valamilyen szinten muszáj az olvasói igényeihez idomulni, különben bele se néznek a történetbe. Legalábbis megnéznem,ha Jody helyett Jutka, Kyler helyett pedig Kázmér lett volna hőseink neve, hányan olvasták volna. Azért próbáltunk annyit újítani, hogy az Amerika imádat helyett Angliába tettük át a történetet. :) Talán egyszer eljutunk Ausztráliába is, sőt, Indiába (az nagyon jó móka lenne), de attól tartok, Magyarország egy jó darabig kerülendő helyszín lesz az olvasók többsége szemében. De ha majd valamelyikünk ír magyar történetet, mindenképp értesítünk. :)
    WildWorld: Nemsokára átjavítom a linket. A legtöbb hibával kapcsolatban igazad van (sajnos pár helyen a Wordre hagyatkoztam, nem kellett volna), néhányban viszont nem. Gondolom, a nyelvészek is vitába szállnának velem, főleg a felikáltójelek miatt, de nekem annyira kiabálás érzetét keltik, hogy képtelen vagyok őket csendes-rendes szövegben alkalmazni. De ezen nem fogunk összeveszni. Köszönöm, hogy kiszedted nekem őket. :) Igen, tudom, hogy gyorsan egymásra halmozódtak a szereplők, a későbbiekben majd tisztázódnak a jellemek és nem jön be sok új a képbe.
    Köszönjük, hogy írtatok!

    VálaszTörlés