Díj

Aennie és Pixiee közös sztoris oldala nekünk ajándékozott egy aranyos díjat. Általában nem vagyunk oda a díjakért, de ez olyan szép és ötletes, hogy nem tudunk neki ellenállni. :) Nagyon szépen köszönjük nekik a díjat és a kedves sorokat, amivel illették történetünket.

A szabályok:
1. Elfogadja a díjat, aki kapja, és megköszöni.
2. Közzéteszi a blogján, és büszke arra, hogy nem csak egyféleképpen tudunk szerelmesek lenni.
3. Leírja, hogy milyen volt az első nagy szerelem.
4. Tovább adhatja olyanoknak, akik szerinte tudják, mit jelent az a szerelmes történet, ahol nem csak dúl a láv.

Az első két pont evidens, a második annál inkább, mert tényleg isteni megismerni a szerelem millió és egy árnyalatát. Ez egy emberéletbe bele se férnének, ezért is nagyszerű, hogy regényformában olvashatunk róla.

Natty:
Első szerelem. Nekem az első szerelem egy nagy fejbekólintás volt, olyan testi tünetekkel jár, amiket általában szoktak írni, és teljesen kész voltam a fiútól, annál inkább, mert több lányismerősöm is belezúgott, ami jelentősen csökkentette az esélyeimet. Igaz, amikor azt mondják, hogy az elsőt sose felejti el az ember - pláne, ha az hat kemény évig tart -, kellett egy ilyen szinte kizárólag hormonok játékán alapuló, bolondos szerelem. Nem mondom, hogy örülök neki, hogy pont az első nagy szerelmem volt ilyen, dehát ez van. :D

Lana:
Az első szerelem nálam őrjítő volt. Először még jó érzés, aztán egyre inkább fájdalmas, mert teljesen viszonzatlan volt, ráadásul évekig kellett közvetlen közelről néznem, ahogy másik lánnyal van. Aztán amikor azt hittem, túl vagyok rajta, elég volt egyetlen komolyabb beszélgetés vele, és újra belezúgtam.  Úgy éreztem, hogy soha nem szabadulok a hatásától, pedig akartam. Most évekkel később legalább tudom, egy másik szerelem kellett hozzá, hogy háttérbe szoruljon, de hogy valaha is elfelejtsem az elsőt? Lehetetlen.